Háromkirályok
Napkeleti bölcsek, csillagjósok voltak, de királyként is emlegetik őket. Korábban több ószövetségi prófécia utalt arra, hogy a Megváltó a pogány világ fölött is át fogja venni a hatalmat. Ezeket a próféciákat "teljesíti be" a háromkirályok története. Róluk csak Máté evangélista szól, nevük, etnikumuk, látogatásuk idejének közelebbi meghatározása nélkül. Órigenész az ajándékok számából következtetett arra, hogy hárman voltak, de kutatók szerint a hármas szám szimbolikus jelentésű is. Utalhat a Szentháromságra, vagy Krisztus méltóságaira (az arany királyságára, a tömjén istenségére, a mirha emberi mivoltára). Vannak, akik Noé három fiának (Sém, Hám, Jafet) leszármazottait, s így a három bibliai népcsoportnak (semiták, hamiták, jafatiták) képviselőit látják a három királyokban. Szimbolizálhatják egyes vélemények szerint a világ korábban ismert három kontinensét is (Európa, Ázsia, Afrika). Nevüket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) a IX. század óta említik.

Válasz

Vízkereszt
A római egyház Epiphania Domini azaz Az Úr megjelenése elnevezésű ünnepe. /A keleti egyház e napon Krisztus születését ünnepelte. / A nyugati egyházakban e naphoz kötik a háromkirályok vagy keleti bölcsek (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) látogatását a kis Jézusnál. Ezért január 6-át a Háromkirályok napjaként is emlegetik. A vízkereszt elnevezés pedig - a szintén e naphoz kötött - Krisztus megkeresztelkedésére utal. Ennek emlékére a nyugati egyházakban a templomokban vizet szentelnek, s e szentelményből a hívek igyekeznek hazavinni valamennyit. A szentelt víz ugyanis sok mindenre használható az év folyamán. A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték. Ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve. Az ünnephez tartozott a Háromkirályok megjelenítése: a Háromkirály-járás is. Mint az év sok különleges, ünnepi alkalmához, ehhez a naphoz is kapcsolódott időjárásjóslás.

Válasz

Szilveszter
Szent Szilveszter pápa (IV. század) ünnepe, gyakorlatilag az újév vigíliája (előestéje). A szilveszteri szokások közös célja, a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsolni. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások melyek célja az ártó, rontó erők távol tartása a háztól. Eszközei igen változatosak, karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel köszöntése. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.

Válasz

Karácsonyfa állítás:
A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet. Magyarországon a zöldág általában rozmaring ágacska, nyárfa vagy kökénybokor ága. A gerendára függesztették fel, aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal díszítették. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek.

Válasz

Karácsonyfa állítás:
Feljegyzések szerint az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században. Átvitt jelentése a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.

Válasz

Jézus születésének története:
Anyja, Mária, Józsefnek a názáreti ácsnak a jegyese volt, de még mielőtt egybekeltek volna, Mária gyermeket fogant a Szentlélek erejéből. József a judeai Betlehembe ment Máriával, mert Augusztusz császár rendelete szerint összeírás volt. Ott tartózkodásuk alatt jött el a szülés ideje, de mivel szállást nem kaptak, Mária egy jászolban hozta világra gyermekét. A pásztoroknak , akik a pusztán legeltették a nyájat, megjelent az Úr angyala, és tudatta velük, hogy megszületett a Megváltó. A pásztorok meg is találták Betlehemben Máriát és a Kisdedet, hódolatukat fejezték ki az Isten fiának. (Más változatban a Napkeleti bölcsek kaptak jelet Jézus születéséről, ők keresték fel a kisdedet, és ajándékokat vittek neki.)

Válasz

Gombócból a jövendőbeli

Luca napján az emberek tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott.
A jövendőbeli neve is kiderült a pogácsákba belesütött nevekből. Ugyanezt a célt szolgálta a Luca-cédulák készítése is. A hajadonok 12 cédulára férfinevet írtak. Luca-naptól karácsonyig mindennap tűzbe dobtak egyet, és amelyik utoljára maradt, az mutatta a leendő társ nevét.
A hiedelem másik variációja szerint a cédulákat gombócba kell gyúrni, s amelyik gombóc a kifőzéskor először feljön, a benne lévő cédulán áll a jövendőbeli neve.

Válasz

Kotyolás
Sok helyen a mai napig is szokás a kotyolás, amikor fiatal legények sorra járják a házakat jókívánságokkal.
Általában szalmát, fadarabot vittek magukkal. Erre rátérdeltek, és előadták termékenységvarázsló, mágikus versikéjüket. Ajándékba tojást kaptak, ám ha mégsem, akkor fenyegetőzni kezdtek: "egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!"

Búza, vöröshagyma, időjárás
Luca napjától kezdve tányérban búzát csíráztatott a gazdasszony. Jó jelnek számított, ha a búza karácsonyra szárba szökkent. Ugyanakkor Luca napján hat vöröshagymát félbe vágtak, kiszedték a közepét, sót szórtak a belsejébe, s attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára.
A Lucától karácsonyig tartó 12 napon tehát megfigyelhették az időjárást, és abból következtettek a következő év hónapjainak időjárására is.

Válasz

Luca széke

A középkorban népszerűvé váló hagyományhoz a tiltáson kívül számos babona kötődik.
Az egyik legnevezetesebb talán Luca székének elkészítése.
Alakja: szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből formált csillag volt, s kilencféle fából állították össze: kökény, boróka, körte, som, jávor, akác, jegenyefenyő, cser, rózsafa. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, és karácsony estéjére kellett elkészülnie vele. A szék segítségével annak tulajdonosa felismerhette a falu boszorkányát. Ha magával vitte az éjféli misére és ott ráállt, nyomban meglátta, ki a boszorkány, mert az szarvat hordott.
A hiedelem szerint a leleplezése után ugyancsak jól tette, ha gyorsan hazaszaladt, különben széttépték a boszorkányok. Ez csak akkor sikerülhetett neki, ha úton hazafelé szüntelenül szórta a mákot, ugyanis azt a boszorkányoknak fel kellett szedni, s így nem érhették utol. Miután hazaért, Luca székét el kellett égetnie.

Válasz

A Mikulás elteltével közeledik Luca napja: Luca napja a Gergely-féle naptárreform előtt (1582) volt az év legrövidebb napja, sok helyen innen számították a nappalok hosszabbodását.
A Luca név a latin Lux (fény) szóból származik. Ilyenkor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, s aki ezt megszegte, azt Luca megbüntette. A tilalom napjának is nevezhető: tilos volt tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok "tojókáját".
Tilos volt továbbá fonni, szőni, mert Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz annak az esze helyére, aki ezt a vétséget elköveti.

Válasz